Az MRI, vagyis magnetic resonance imaging, mágneses rezonanciás képalkotás jelentős képalkotó eljárássá vált napjainkra, mely hosszú utat járt be addig, amíg mindenki számára könnyel elérhető orvosi diagnosztikai eljárássá vált és számtalan Nobel-díj is kötődik az MRI technikához.

A forgó mágneses mező alapelve Nicolas Tesla nevéhez kötődik, aki 1882-ben a budapesti Városligetben sétálgatva jött erre rá. Az MR készülékek erősségét mérő mértékegységet róla nevezték el 1956-ban, T, azaz Tesla. A Sugó MR Diagnosztikai Központban található MR berendezés 1,5 Tesla erősségű.

A mágneses magrezonancia jelenségének leírása Isidor Isaac Rabi nevéhez kötődik 1937-ből, akit később ezért Nobel-díjjal jutalmaztak.

Az MRI technika alapjait 1946-ban Felix Bloch és Edward Purcell egymástól függetlenül fektették le. Mindkét tudós felfedezéséért Nobel-díjat kapott. A kutatók a mágneses magrezonancia elvét felhasználva létrehozták a nukleáris mágneses rezonanciát (NMR), amely már képes volt különböző anyagok szerkezetének vizsgálatára.

Fizikában és kémiában való alkalmazását követően csak az 1970-es években kezdték el orvosi célra is használni a mágneses rezonanciát.

Ez a fejlesztés Lauterbur és Mansfield, valamint Damadian nevéhez kapcsolódik, akik az egészségügyben 1970-es években kezdték alkalmazni.

Raymond Damadian 1969-ben először tudott különbséget tenni egészséges és rákos szövetek között NMR segítségével. Felfedezései és tapasztalatai alapján Damadian saját kezűleg építette az első MR készüléket és segítségével sikeresen diagnosztizált rákos pácienst. Első MR felvételét 1977-ben készítette egy beteg mellkasáról, az MR vizsgálat 4,5 órán át tartott.

Mindeközben Paul Lauterbur 1973-ban megjelent cikkében írta arról, hogy az NMR technikát első biológiai mintán, egy petrezselyem levélen próbálta ki. A legfontosabb felismerése, hogy nem egyenletes erősségű mágneses teret szükséges alkalmazni. 1976-os bemutatóján már szívet és tüdőt is letapogatott.

A következő években fokozatosan fejlesztette a képalkotási módszert annak érdekében, hogy az MRI technika az orvosi diagnosztikára is alkalmas legyen.

1984-ben kezdték meg a kórházakban, kutatóközpontokban gyakorlatban alkalmazni az MR berendezéseket, miután az angol Peter Mansfield újításával felgyorsította a sebességet.

2003-ban munkásságukért Lauterbur és Mansfield orvostudományi Nobel-díjat kapott. A döntést Damadian nagy nyilvánosság előtt vitatta.

Az első MRI készüléket Magyarországon a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáján helyezték üzembe 1986-ban.

Az 1990-es években kisebb kórházakban is megjelentek az MR készülékek. A mai modern MR berendezések a 2000-es években jelentek meg. Míg a 90-es években használt MR berendezések főleg mozgásszervi és agyi problémák vizsgálatára, későbbiek már teljes test vizsgálatára is alkalmasak voltak.

Az MRI technika fejlődésének és térhódításának köszönhetően egyre több kórházban és diagnosztikai központban elérhetőek már az MR berendezések, amelyek egyre rövidebb vizsgálati időt, részletesebb felvételeket, egyre nagyobb Tesla erősséget és fejlettebb szoftveres hátteret biztosítanak orvosok és páciensek részére.